Tudjuk, hogy nem elegáns kiadni a megrendelőket. Ezért hát, ha név nélkül is, de  hadd hozzak ide a blogtérbe egy-két, arra a felvetésre született reakciót, amikor arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy munkahelyen az esélyegyenlőségi követelményeket fontos betartani. Szerinted mennyire reménytelen ezzel a témával előhozakodni?

Mint most is, a pályázati elszámolási időszak végső hajrájában egy szekérderékra való különösen fura választ lehet összeszedni, és ha jól figyelsz, még kicsiny hazánk mentális állapotáról is gyüjthetőek klasszikusok.

Magáról a kerettörténetről annyit, hogy milyen kapásból adott előítéletes válaszokat hallhatunk akkor, ha esélyegyenlőségi, érzékenyítő tréningeket szeretnénk a kuncsaftokkal megismertetni (gondolom sokaknak ismerős).

Amikor egy bizonyos népességcsoport esélyei a nulla szinthez közelítenek:

" jól van, ...mondja csak, kis hölgy, ...de én aztán úgyse veszek fel ide cigányt!"

 "... rendben, értem, de cigányokról azért nem lesz szó, ugye?"

Amikor már az idézett fogalom - esélyegyenlőség - felidézése, majd megértése is áthághatatlan feladatot jelent: 

" a pályázatíróm mondott még egy kifejezést, de nem jut eszembe. Mondjon már nekem idegen szavakat!"

" akarta a fene ezt a horizontálisságot, és nem is értem, hogy mi ez az esélyterv"

Itt pedig egy-két gyöngyszem arról, hogy milyen financiális összefüggés mutatható ki a téma súlya és a kifizetett összeg nagyságrendje között:

" itt a brifkóm, vegyen ki belőle annyit, amennyit akar...nem kell átutalás, avval én nem foglalkozom"

" na most, ha a feleségem is részt venne a tréningen, akkor kétszer annyiba kerülne, vagy beülhetne csak úgy?"

"... két napos??? hát mit lehet arról annyit beszélni?"

Persze mi rendületlenül hiszünk abban, hogy előbb-utóbb az esélyegyenlőség kitör itt valahol közöttünk, és mi ott leszünk, hogy élvezzük azt a világot, mert a kialakításán elég rendesen dolgozunk, és csak a reményhal támogat minket.

Mennyire adjunk hitelt azoknak a vélekedéseknek, amelyek ennek a nagyon erős következtetésnek a levonására késztetnek bennünket? Bizony komoly érvek szólnak amellett, hogy felnőttkorban rettenetesen nehéz a beidegzett hozzáállásokon változtatni. És erre a politikusok, ha nagyon ég a ház, veszélyben a népszerűség, vagy éppen gyorsan szükség van egy démonizálható ellenségre, igencsak rá is szoktak játszani: itt vannak rögtön a menekültek, akik piszkosak, járvány terjesztenek.

Amikor azt mondom, hogy még nem voltam olyan tréningen, aminek a hatására ne változtam volna meg, elég furcsán és távolságtartóan tudnak rám nézni. Hát még, amikor azt mondom, hogy egy tréningen csodák is történnek. Ha megpróbálom elmagyarázni, hogy mi az, amit egy ilyen alkalmon csinálunk, és mi az amit nem, a beszélgetőpartnereim sündisznóállásukból végletekig védik saját elképzeléseiket, rossz tapasztalataikat

Eddig általában a tévhitek két nagy kategóriájával találkozom.  Az egyik verzió szerint az emberek arra gondolnak, hogy mint az iskolában, előadást tartok, kiállok és osztom az észt, azaz tanárként  viselkedek. A másik nagy csoport szerint "bohócüzemmódban" céges csapatok hétvégi, bugyuta szórakoztatása lenne a trénerség lényege. Sajnos van mindkét tapasztalásnak  realitás-magja, Tapasztalatból mondom, sok olyan tevékenység fut tréning címszó alatt, amit nemcsak hogy nem szabadna annak hívni, de károssága miatt egyenesen tiltani kellene.

A legfrissebb és egyúttal igencsak meghökkentő élményem egy barátom szülinapjának ünneplésén ért, ahol nem maradtam nagyon sokáig, mert másnapra egy önismereti csoporton kellett részt vennem. Előre eldöntöttem és kommunikáltam is, hogy nem maradok sokáig, mert felelősséggel tartozom saját magam és a csoport iránt, tartozom annyival, mind magamnak, mind annak a közösségnek, hogy nem beesek néhány óra alvás után, hanem minőségileg jelen tudok lenni a közös munkában. A barátom nem értette ezt meg, próbáltam részletesebben kifejteni, de egyáltalán nem volt nyitott arra, hogy megértse annak a súlyát, ami ott fog történni. Az ő fejében a csapatépítésről korábban vázolt kép élt. Annyiban is hagytam ezt a dolgot, tekintettel arra, hogy a születésnapját ünnepli, de még mindenképp sort fogok keríteni arra, hogy kialakítsak vele egy párbeszédet erről a kérdésről.

Sokkal mélyebben gyökerezik az a tévhit, amely meggátolja azt, hogy a tréning jelentőségét, hatását hitelesnek lássuk. Ez a hiedelem nem is igazán a tréningekről szól, hanem inkább önmagukról az emberekről. Ez pedig úgy szól, hogy „a kutyából nem lesz szalonna”. Az ember nem változik, főleg a felnőtt ember nem. Ha változik, akkor nem sokat, vagy úgyis visszatér a régi énje. A nagy változás igen ritka, minimum egy tragédia kell hozzá. És persze vannak még a szabályt erősítő kivételek. És vannak még ennek különböző árnyalatai is. Az abszolút kedvencem: „Az alma nem esik messze a fájától. Ha mégis, akkor visszagurul”. Utalva ennek az egésznek a szocializációs mivoltára.

Van egy jó hírem! De igen! Az ember, a személyiség, a magatartás igenis változtatható. Nagyon kemény munka, ezt a trénerek tudják a legjobban, de működik. A tréningnek pont az az alapcélja, hogy egy-egy mélyen meghúzódó hit, meggyőződés, a világhoz való hozzáállás megváltozását indítsa el. Aki már volt ilyen igazi tréningen, az tudja, hogy miről beszélek. Amikor kételkedés hajszálrepedése megjelenik, onnantól lehet apránként készségeket és valódi tudást is felépíteni.

Nem is olyan régen még én magam is úgy gondolkodtam, mint ahogy azt a bevezetőben  leírtam. De azt kell mondjam, és nincsen ellenemre, hogy én vagyok egy élő bizonyíték a tréningek eredményességére. Magamon láttam, éreztem, hogy ennek hatásai vannak, másokra és én is fejlődöm. Olyannyira beszippantott, hogy én a trénerséget hivatásnak választottam és én is ilyen hatásokat szeretnék elérni. 

Most, hogy így végigolvastam az eddigieket rá is jöttem, úgysem lehet ilyen formában átadni ezt a tapasztalatot és ezeket az érzéseket. Mindenképpen javaslom, hogy a saját bőrén próbálja ki mindenki. Nagyon fontos, hogy gondosan válasszunk trénert és tréninget, hogy ne a korábbi hiedelmeinket erősítsük meg, hanem valódiságában megérezhessük ezeket az élményeket, legyen szó akármelyik tréningfajtáról. Vigyázat! Nagyon rá lehet ám kapni! A túlzott fogyasztás függőséget okozhat!J