A pályázatra való felkészülést sohasem lehet elég korán kezdeni – mondják a sokat látott szakemberek. 

Az előzőekben arról írtam, hogy hogyan lehet összepakolni egy kósza ötletből egy kisebb-nagyobb projektet, ami ráadásul teljesen passzol a cég középtávú üzleti tervébe. Nagyon kellemes érzés, ha pályázati kiírástól függetlenül 2-3 ilyen kis nyersebb „tervecske” ott lapul az asztalfiókban, arra várva, hogy sikerül hozzá pályázati forrást lelni.

Ilyenkor még ne nagyon éljük bele magunkat, hogy aszongya: „ van jó projekt, vannak hozzá költségvetési számaink…. no akkor már csak a pályázatírónak kell okosan megfogalmazva elkészíteni a pályázatot”

 Milyen feladataink vannak, ha a pályázati szezonra fel akarjuk készíteni cégünket?

Első lépés: az üzleti és egyben naptári év végén át kell nézni a céget. Ha ez nem történt meg, akkor elővéve a cégiratokat "jobb későn, mint soha" felkiáltással végig kell venni, hogy megfelel-e egyáltalán a pályázó cég a kiírás feltételeinek. Ha nem, akkor érdemes megfontolni az egy évvel későbbi indulást, vagy keresni kell egy partnert, aki beadja a pályázatot, és Te alvállalkozóként  betársulsz mellé, merthogy megnyert pályázatot már nem lehet közvetlenül új kedvezményezettre átíratni. 

Nézzük milyen alapfeltételeknek kell megfelelni:

- nem lehet negatív szám a mérlegben

- rendelkezni kell legalább egy, de többnyire 2 (egyes kiírások esetében 3) teljes, lezárt üzleti évvel.

- 1 fő éves átlagos állományi létszám

- érdemes egy vidéki telephelyet a cégiratok szerint is fenntartani ( ennek oka, hogy 2014-2020 pályázati szakaszban elsősorban a vidéki, elmaradottabb régiók kapják a nagyobb támogatást.)

Ha a nagy támogatási intenzitású Kutatás+Fejlesztés projekteket akar a cég indítani, szükséges ezt a tevékenységet is felvenni a társasági szerződésbe és bejegyeztetni a cégbíróságon.

Ugyebár itt is az ördög mindig a részletekben rejlik, tehát az általános feltételek mellett az adott kiírás mindig tartalmazza a speciális feltételeket.

A most kiírtaknál például a külpiaci megjelenést támogató pályázatnál elég sok a figyelembe veendő feltétel:

- kettős könyvvitelű könyvelés megléte

- meghatározott tevékenységi kör megléte

- 2 fő alkalmazotti létszám a támogatás igénylését megelőző üzleti évben.

A kapacitásbővítést támogató pályázat kiírása is tartogat meglepetéseket. Ezért sok más mellett….

különösen kell figyelni arra, hogy a tervezett projektméret ne legyen nagyobb, mint a 2014-es árbevétel és a 2014-es mérlegfőösszeg.

Összefoglalva: érdemes nagyon figyelmesen elolvasni a pályázati kiírást, és jó, ha ezt vájt fülű pályázatíró szakemberrel együtt tesszük meg…. mert a figyelmen kívül hagyott apró csapdák az egész pályázati szakasz munkáját tehetik semmissé, és már az elején – formai okok miatt - elbukhat az egész, anélkül, hogy a tartalmi bírálatra sor kerülne.

Sorozatunk következő részében arról fogok írni, hogy egy mostani kiírást alapul véve, milyen szolgáltatásokat, eszközöket lehet adott pályázatba beletenni anélkül, hogy az eredeti cél sérülne, a bírálók is elfogadják és a legfontosabb: hogy az a bizonyos „lóláb” se lóg ki nagyon. 

Amikor azt a közhelyet puffogtatjuk, hogy „az ördög a részletekben rejlik”, nem is gondoljuk, hogy a projekt-generálás/pályázatírás műfajára mennyire igaz.

Hoznék egy konkrét példát:

Egy fuvarszervező cég  (nevezzük A-nak) már kinőtte a software-es kereteit és egy modernebb alkalmazást szeretne…. akár pályázati forrásból is. Modelláljunk most egy pályázati projektfejlesztést!

Ezt az üzleti szegmenst  2-3 cég  (ők meg legyenek a B csoport) uralja, és ezeknek is érdekük lenne, hogy költséghatékonyabban működjenek vállalatszervezési tekintetben.

Milyen lehetőségeik vannak együtt és külön pályázva a GINOP 1.2.2-15, vagy nagytesója az 1.2.1-15 pályázati kiírású források megszerzésében?

Alap, hogy a korábban irt pályázati feltételeknek meg kell felelniük, illetve bejegyzett VIDÉKI székhellyel, vagy telephellyel kell rendelkezniük.

1. konstrukció:

„A” cég megtervezi magának és egyedül pályázik. Mit tehet bele?

- új software (SW) vásárlás

- testreszabás

- felhőalapú adatbázis és support bérlése

Ez a projektméret sajnos összeg-szerűségében éppen hogy eléri  az 5 M Ft-ot. Tehát, nem is kaphat támogatást, mert ennek 50%-a 2,5 M Ft, s  csak 5 M támogatás igényléstől foglalkoznak a bírálók a pályázattal.

Ha már modernizáció, érdemes a fuvarosoknak egy-egy tabletet venni, és máris megvan az online kapcsolat hardweres oldala. 50 kocsi esetén 2 sofőrrel számolva máris 100 tablet= 3 M Ft plusz a projekt-költségvetésbe.

A diszpécserközpontot is érdemes egy modernebb technikai szintre emelni: új számítógépek, perifériák, stb.

Alkalmazotti létszám növelése: 1-2 fő - bér, járulék költsége 3 M Ft/fő

Tanácsadói díjak: egy piackutatás arról, hogy menyire lehetne értékesíteni ezt a szolgáltatást a kisebb fuvarozók körében illetve egy IT képzés az új SW-hez.

Így összejöhet máris egy 10-12 M Ft-os projekt, aminek 50%-a támogatás.

2. konstrukció

Ugyanez a fejlesztés, csak már eleve azzal számolva, hogy a „B csoport” biztosan megveszi/bérli/használja a fejlesztést. Ilyenkor érdemes egy kis projektcéget összehozni, ami eleve összedobja a nagyobb volumenű fejlesztés önrészét és azzal pályázni.

Így mindenki jól jár, nem egyedül fejleszt, viszont az önrész költsége többfelé oszlik és a fejlesztést használók szinte hosszútávú „bérletet” vesznek, az üzemköltség pedig közelít a nullához.

Ha a projektfejlesztésről, pályázati lehetőségekről többet szeretne tudni, ITT érdeklődhet.

„Ezután következnek a taktikai manőverek; nincsen semmi, ami ezeknél nehezebben kivitelezhető. A taktikai manőverek nehézsége abból fakad, hogy a kanyargósat egyenessé kell változtatni, a hátrányból pedig előnyt kell kovácsolni.”  (Szun-Ce: A háború művészete) 

Folytatjuk sorozatunkat! Mint korábban írtam, az ókori Kína legendás hadvezér-filozófusának, Szun-ce-nek az i.e. 5. században keletkezett művét haszonnal forgathatják azok, akiknek életében komoly szerepet játszik a stratégia és a taktika. Aki megérti, mit üzen a Tábornok, az a bölcs tanácsokat gyakorlati lépésekké változtathatja. Szun-ce tanácsai elengedhetetlen sorvezetők az üzleti tervezéshez.

Gondolat gondolatot szül alapon, egyik barátom elmesélte vállalkozása jövő évre vonatkozó célkitűzéseit. Volt valamiféle elképzelése arról, hogyan tudná elérni őket. Az volt a hipotézise, hogy olyan iparágban mozog a cége, ahol az ügyfelei nem ismerik elsőre fel a problémáikra adható megoldást, illetve közel sem biztos, hogy tisztában vannak a probléma eredetével. Ezért a különböző megszólításokat, marketing és sales eszközöket szándéka szerint olyan formába öntötte, hogy az ezzel találkozók szinte észrevétlenül egyre közelebb kerültek problémáik felismeréséhez.

Ám mikor belekezdett a megvalósításba nem minden úgy történt, ahogy megtervezte.

Baj ez? Negatívan éljük meg?

Persze hogy NEM. Hiszen van terve, csak finomítani kell. Ha csak lövöldözne a vakvilágba, nem is tudná, hogy baj van, csak mikor már minden elveszett. Mivel volt terve, koncepciója, így könnyebben tudtam neki tanácsot is adni.

A történet kezdete:

Január végére létrehozta új CRM rendszerét, feltöltötte azt adatokkal, megállapított szűrési paraméterek alapján profilozta a célcsoportját. Majd elkészítettük 2015-ös kampánya első anyagát. Felújította honlapját, ami azt jelentette, hogy felszínre hozta a mélyen lévő tartalmakat, új struktúrába helyezte szolgáltatásainak kommunikációját. Az online eszközök közül hírlevelek küldését is tervezte. A levélküldés célja az volt, hogy terelje az ügyfeleit szolgáltatásai irányában.

Szóval a hírlevél küldő alkalmazásukat feltöltötték a profilnak megfelelő e-mail címekkel, majd kiküldték a hírlevelet.

 A három levél 3 szintet célzott meg.

1. szint: próbálta feltérképezni az ügyfelei problémáját.

2. szint: rövid, gyors megoldást kínált nekik

3. szint: komplex megoldást kínált nekik.

Küldte a leveleket, de az első negyedév végére céljai nem teljesültek olyan mértékben, mint ahogy azt várta volna.

Látta, hogy valami baj van, nem úgy jönnek a számok, ahogy elvárta. Így megkérdezett, mi lehet ennek az oka.

A következőket mondtam neki:

A begyűjtött adataid az ügyfelekről megfelelőek voltak?

Azt mondta igen.

Átnéztem az adatokat, és több tanulság levonása után a második negyedévben újra elindult a kampány.

Megfigyelések és tanulságok, melynek alapján a második kampány indult:

Jó az elektronikus hírlevél, mert mérhető. Megmutatja, kik nyitják meg őket, milyen tartalmakra kattintanak, milyen információk érdeklik őket. Mennyi időt töltenek olvasással.

Ezekből az adatokból arra a következtetésre jutottam, hogy a profilozás szűrési paraméterei nem helyesek. Jobban kell kalibrálni a pontosabb célzás érdekében.

Leveleik túl hosszúak. A tartalmakat tömöríteni kell.

Honlapjukat úgy kell tovább fejleszteni, hogy minél több információt szolgáltasson az érdeklődőkről.

És ami a legfontosabb, a címlista épített lista legyen. Azaz el kell érni, hogy az olvasók tényleg várják azt a levelet, mert szükségük van a tartalmára.  

Azért nem alakult ki pánik, amikor a barátom tapasztalta, hogy terve nem úgy alakul, ahogy várta, mert folyamatosan figyelte tevékenységét, és tudta miből mennyit szeretne elérni az adott időszak végére. Közeledett a 3. negyedév végéhez, most úgy véli és én is, az év vére teljesíthetőek lesznek az elképzelései.

A következő tippeket osztanám meg:

Készítsd el ügyfeled „fantomképét”, azaz ügyfél profilozás:

Annak érdekében, hogy kiszűrjük az úgynevezett „rossz” ügyfeleket, és sikeresen megtaláljuk azokat, amelyekből kiváló ügyfelek válhatnak. 

Az ügyfél profil elkészítéséhez meg kell vizsgálni bizonyos szempontokat, fel kell mérni az ügyfél ismérveit. Minden iparágban, cégnél más és más lehet fontos. Íme, néhány példa ezekre.

Demográfiai jellemzők: ezek leginkább objektív szempontok, mérhető tulajdonságok.

- cégméret

- iparág

- földrajzi elhelyezkedés

- életkor (lehet magánszemély is)

- árbevétel – fizetőképesség

Pszichográfiai adatok: ezek szubjektív szempontok, szintén arra szolgálnak, hogy képet kapjunk fogyasztóinkról.

- fizetési szokások

- növekedési potenciál

- árérzékenység

- motiváció

- kommunikáció

- nyitottság az innovációra

Ezen szempontok ismeretében érdemes kialakítani szolgáltatásainkat, előállítani termékeinket. A kínálatot igazítsuk a kereslethez, hiszen tudják, az ügyfelekből élünk. Az ő problémáik, szükségleteik kielégítése a legfontosabb a cég vagy vállalkozás számára.

Záró gondolat:

Tehát, vállalkozásod sikerének első számú forrása a VEVŐ, aki termékedért, szolgáltatásodért pénzt ad. Eddig ez triviális. És persze nem is  mi  találtuk ki.  Amit emellé kell tenni: hogy a Vevőhöz kell a szolgáltatást/terméket kitalálni és nem fordítva. Ennek hasznos gondolatpárnak tudatában kezdtünk aztán beszélgetésbe a célcsoportunk cégeivel. Róluk, az ő problémáikról, bízunk benne, így világosabban értjük majd célcsoportunk problémáit.

A következő negyedévben kiderül J

Ti mit gondoltok, milyen lépéseket érdemes még megtenni, milyen eszközöket lehetne használni a hatékonyabb működés érdekében? A Buyer Persona módszert ismeritek?

Kis olvasni való a témában ITT.

Amilyen nehezen indult be a pályázati szezon és lassan csordogálnak a támogatási lehetőségek, olyan bonyolultra sikerültek a kiírások – hallom sok helyről.

Nem igazán lehet ezekkel az állításokkal vitatkozni. Ugyanakkor valahol meg lehet érteni a kiírók szempontjait is, hiszen a legfontosabb, hogy az elmaradottabb régiók és az eddig kevésbé fejlesztett iparágak kapjanak most már tényleg lehetőséget.

Ezért aztán most százszorosan igaz, hogy mielőtt bármilyen kósza és elsőre briliánsnak látszó ötlettel pályázatírásba hergelnénk magunkat és megbízott pályázatírónkat, nagyon érdemes megnézni, egyáltalán tudjuk-e teljesíteni azokat a feltételeket, amelyeket a kiírások tartalmaznak.

Nézzünk egy példát a most kiírt GINOP 1.2.2-15. pályázathoz kapcsolódóan:

Rögtön látni kell, hogy ezek a relatíve kis támogatások jobban be vannak határolva, több mutatót kell egyidejűleg figyelni ahhoz, hogy a projektedet üzleti szempontból is eredményesen valósíthasd meg.

Tehát ebben az esetben akkora projektméretet lehet csak tervezni, amekkora volt a 2014-es árbevétel illetve a 2014-es mérlegfőösszeg. Rögtön adódik a kérdés, mihez kell igazodni, ha ezek különböznek, márpedig ez nem ritka eset. Hüvelykujj-szabály, hogy mindig a kisebbhez.

Aztán itt van két olyan kritérium, ami már szinte üzleti terv mélységű prognózist kíván és a fenntarthatóságot igyekszik biztosítani. Ráadásul a projekt befejezését követő második év végére kell megvalósítani.

1. A személyi jellegű ráfordításoknak  5%-kal emelkedniük kell úgy, hogy a pályázó fenntartja a 2014-es létszámot.

2. A nettó árbevételnek szintén 5%-kal kell növekednie.

A végére hagytam a biztosíték kérdését: ugyebár itt is a projektméret a meghatározó. Ez a pont az EU-s gyakorlat automatikus átvételét jelenti. 20 Millió Ft feletti támogatásnál szinte kötelező a biztosíték.

Azért írom, hogy szinte, mert aki már rendelkezik legalább egy lezárt üzleti évvel, az kérvényezheti, hogy elengedjék a biztosítékadást, hiába 20 M Ft feletti támogatási igénye. Persze ehhez még kell egy nullás NAV igazolás a köztartozásokról. Érdekesség, hogy aki viszont teljesen friss vállalkozó, az maximum 10 M Ft támogatásra pályázhat, így a biztosítékadási kötelezettsége fel sem merülhet. 

Következő alkalommal a szabad vállalkozási zónákról és a kiemelt iparágakról írok.

Bővebben a feltételekről  ITT olvashat.

A pályaválasztástól, karrierépítéstől való félelmet kapunyitási pániknak nevezik. Ez egy generációs jelenség, ami elsősorban az értelmiségi fiatalok azon életszakaszát jelenti, amikor állást kell foglalniuk egy szakma, egy hivatás mellett, s ezzel egy időben a párválasztásra, családalapításra is gondolniuk kell. Komoly szorongás kísérheti ezt az életkori fejezetet, hiszen sokan érzik úgy, hogy  nem tudták még beteljesíteni önmagukat, nem tudtak azok lenni, akik szerettek volna.

Ezt a témát járja körül Ivanyos Ambrus Vonalhúzás című darabja, amit nemrégiben tekintettem meg a Magyar Színházban. A Vonalhúzás szereplői 30-35 éves felnőtt emberek, akik abban a korban vannak, amikor mind karrier, mind magánélet szempontjából a csúcson kellene lenniük. Ahogy az ember az életét, a munkáját, a családját elképzeli, ilyenkor akar a tetőpontra érni. A témakörön túl a történetet az teszi még eredetibbé, hogy az előadásban minden szereplőnek van egy grafikonja, amelynek görbéjét az életkor és az elért eredmény függvénye határozza meg. Ha a bizonyos elvárt, illő vonalat nem éri el a görbe, akkor sikertelen az adott illető, ha megüti a mércét, akkor sikeres. Nagyon szemléletes kép ez a munkaerőpiacra, ugyanis valóban egy teljesítmény-grafikonokkal tűzdelt világban dolgozunk. Nem csoda, hogy a fiatalok félnek belépni a nagybetűs életbe, húzzák gyermekkorukat, mert ezáltal egérutat nyernek. Ezért is nevezik a kapunyitási pánikot másképp: “legalizált egérútnak”.

A kapunyitási pánik egyik megjelenési formája, amikor a fiatal nem képes elindulni a karrier útján, nem képes megfelelni a társadalmi elvárásoknak. A diplomás fiatalok ezen csoportja még nem akar aktívan szerepet vállalni a munkaerőpiacon. Ennek a passzív állapotnak az elhúzódását a lifelong learning paradigma, azaz az egész életen át tartó tanulás mottója is tovább erősíti. Az újabb és újabb diplomák hajhászása, az “egyetemi burokban” töltött hosszas lét gyakran vezet ahhoz, hogy a fiatal még 30 évesen is a szüleivel él. A tanuló fiatalok félnek elhagyni a biztonságot jelentő közegüket, félnek kilépni a bizonytalan munkaerőpiacra, mert nem tudják, hogy milyen úton induljanak el, hogyan kezdjék el karrierjüket építeni.

Kutatásokból tudjuk, hogy a kapunyitási pánik nem csak a friss diplomások “betegsége”, hanem sokkal inkább a 25-35 éves korcsoport problémája, akiknél már jó pár év munkatapasztalat után alábbhagy a lelkesedés, a kezdeti világmegváltó érzést felváltja az elégedetlenség, csalódottság, nyugtalanság, még akkor is, ha egy jó állást tudhatnak magukénak. Ez annak a társadalmi nyomásnak köszönhető, amivel nap mint nap szembesülniük kell: elvárják azt tőlük, hogy a grafikonjuk mindig a maximum teljesítményt hozza, mindig csúcsformában legyenek, a CV-jük pedig szakmai tapasztalattal, szaktudással és idegennyelv-tudással legyen tele. Még a magabiztosabb fiatalokban is, akik szikla szilárd öntudattal és önismerettel rendelkeznek, könnyen átértékelődhet az énkép egy olyanná, hogy: “sehol nem tartok, semmit nem tettem le még az asztalra.”

 Hogy mit lehet tenni ez ellen? Hogyan előzhetjük meg mindezt? Erről írunk a következő cikkünkben!

Az új, interkulturális érzékenység témájú blogsorozatunk első részében azt boncolgatjuk, hogy miért fontos az interkulturális kompetencia és fejlesztése. Mit veszítünk azzal, ha nem foglalkozunk vele? Mit nyerünk azzal, ha figyelünk rá? A magyar szervezeteknél is van mit tenni ez ügyben.

Ugyanis, áthatják mind az üzleti, mind a non-profit oldalt a nemzetközi együttműködések, csapatmunkák, nagyon meg kell magam ahhoz erőltetni, hogy kisajtoljak magamból egy példát olyan munkahelyre, ahol csak magyar anyanyelvű emberrel kerülhetünk kapcsolatba. Nem csak a multikról beszélek, érintett ebben az a sok-sok kis- és közepes vállalkozás is, akiknek van külföldi ügyfele, partnere vagy akár beszállítója.

A gond ott kezdődik, hogy az együttműködés, a közös munka nem megy hatékonyan, sokszor még eredményesen se, ami idő, pénz és még sokféle veszteség. A jó hír az, hogy ez fejleszthető! A jól felfogott érdekünk pedig az, hogy az interkulturális megértést és együttműködést fejlesszük is! Ne a mérgelődés, ítélkezés és a másik kultúra tagjának szidása és hibáztatása zabálja fel az energiát („Már megint mekkora hülyék ezek a …, ezek nem képesek …”, és így tovább). Ezt az energiát nyugodtan fordíthatjuk produktív munkára is.

Alapvetően az emberi természet a saját kultúráját preferálja és védi, erre van programozva, nem pedig arra, hogy az eltérőt elfogadja. Tengernyi konfliktus és félreértés adódhat csak abból, ha fel sem merül bennünk, hogy megismerjük, megértjük a másik ember kultúráját és ezzel együtt gondolkodását. Pedig ott van az a már-már elcsépelt alapelv, miszerint egy csapat akkor jó, ha heterogén, több, jobb eredmény születik azért, mert többféle megvilágításból tudnak szemlélni adott problémát.

Ennek természetes előfeltétele, hogy átlépjük saját korlátainkat, leromboljuk sztereotípiáinkat, mindenféle ítéleteinket és ha nem is automatikusan, de lépésenként megteremthető nyitottságunk mások felé. Egyébként ez a jelenség nem csak különböző nemzetiségek között jellemző, hasonlóak a mintázatok a nemzeten belüli kultúrák között is, férfiak és nők között, generációk között, szakmák között, szervezeti egységek között és így tovább.

Az interkulturális kompetencia az eltérő kultúrájú emberek interakcióinak dinamikájára utal. A mai globalizált világban való helytálláshoz szükséges kulturális tudatosság és képesség a különféle kultúrákhoz történő alkalmazkodáshoz. Ezek a készségek mérhetőek, az IQ-hoz és EQ-hoz hasonlóan CQ-nak (cultural intelligence quotient), kulturális intelligencia hányadosnak nevezzük. Pontosabban a CQ azt a képességünket méri, hogy mennyire működünk hatékonyan különféle nemzeti, etnikai és szervezeti „beállítások” között.

Egy nemzetközi kutatás szerint azoknak a vállalatoknak, ahol bevezették a CQ mérését és tréningezését, 92%-uknál nőtt a bevétel. Ezenkívül, ahol fejlesztették a vezetők CQ-ját, azok a vállalatok nemzetközi szinten gyorsabb növekedést produkáltak, illetve sikeresebbé váltak a tehetséges munkaerő megszerzésében és megtartásában.

A kérdés az, hogy egyénenként és szervezeti, társadalmi szinten mit kezdünk az interkulturális világban? Elindulunk a tudatos megismerés és megértés felé vagy morgunk tovább, hogy nem értjük a másikat és nehézkesen működnek folyamataink?

A sorozat következő blogjában a kulturális intelligencia területeivel és szintjeivel fogunk foglalkozni.

(Forrás: http://www.forbes.com/2010/01/06/cq-cultural-intelligence-leadership-managing-globalization.html

https://drive.google.com/file/d/0B5TgEhR6R1Mbdmd3UjB5dDNqams/edit?usp=sharing)

VEKOP, KEHOP, GINOP, TOP, VP: ezek a betűszavak talán most 2015 utolsó negyedévében már valódi tartalmat nyernek. A kormányzati ígéretek szerint 2700 milliárd forint értékű uniós forrás nyílik meg még az  idén, tehát 2015 végéig, mintegy  133 kiírás összértékeként. Ebből bőven juthat a hazai vállalkozásoknak is. Új fogalmakkal is megismerkedhetünk: gördülő előleg, biztosítékmentesség.

A 2014-2020-as pályázati ciklusból észrevétlenül szinte már két év el is telt.  A ciklus pályázati forrásainak elosztását alapvetően két tényező határozza meg: egyrészt a Magyarország által vállalt célok (a foglalkoztatottság, a K+F kiadások, a megújuló energiaforrások használatának növelése), másfelől az a tény, hogy a pályázati rendszer utolsó ciklusához érkeztünk. Az előző ciklushoz képest ezért sokkal koncentráltabb, hatékonyabb és a megvalósuló projektek eredményességének visszamérésére hangsúlyt fektető támogatási rendszert kell a tagállamoknak működtetniük. Változnak az elvárások, mások a preferenciák az elbíráláskor.

Finanszírozási szempontból is több változást hoz az új rendszer: az eddigi időarányos forráslehívás helyett ún. „orrnehéz” támogatási lehívás valósul meg, mivel a gördülő előleg az egyszeri maximálisan 30 százalékos előleglehívással szemben többszöri lehívást biztosít. Két lezárt üzleti év és köztartozásmentes státusz esetén pedig biztosítékmentesség alkalmazható. Ezzel együtt jelentősen átalakul a pályázatok banki finanszírozása is, és az eddigi támogatás megelőlegező konstrukciók helyett inkább az önrész finanszírozása lesz hangsúlyos.

VEKOP (Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program): Ami biztos, hogy a korábbi rémhíreknek megfelelően ebben a ciklusban nagyon kevés forrás jut a közép-magyarországi régióra. Nemcsak a forrás nagysága lesz alacsony, de a támogatási intenzitás is átlagban 30% körüli lesz. Aki itt pályázik, annak át kell gondolni az önrész finanszírozását is. Erre a pályázati rendszer kínál a piacinál alacsonyabb kamatozású banki hitelt. Ez lesz az úgynevezett kombinált hiteltermék – mint ez a korábbi tájékoztatókból tudható is volt. A közép-magyarországi régióban székhellyel rendelkező cégeknek szinte egyetlen esélye, hogy pályázati forráshoz jusson, ha a konvergencia régiókban, magyarul vidéken fejleszt, és ott hoz létre telephelyet.

KEHOP (Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program): Jelenleg 11 pályázati intézkedés van nyitva. 

VP (Vidékfejlesztési Program): Az Európai Bizottság elfogadta a programot, így 1300 milliárd forint vidékfejlesztési forrás felhasználása kapott zöld jelzést. A pályázati kiírások folyamatosak lesznek. Fejlesztési célok: vidéki munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése a mezőgazdaságban, főként a munkaigényes ágazatokban, mint az állattenyésztés, a zöldség- és gyümölcstermesztés vagy az élelmiszer-feldolgozás. Stratégiai szerepben a munkahelyteremtés, kertészeti ágazat, a borászat, a turizmus, a klímaváltozásra történő felkészülés, a kis- és közepes családi gazdaságok, a fiatal gazdák, az új vállalkozások támogatása.

GINOP (Gazdaságfejlesztés és Innováció Operatív Program): Jelenleg 14 pályázati kiírás olvasható hivatalos portálon.

TOP (Terület és Településfejlesztési Operatív Program): nincs kiírás

10 +1 tudnivaló az új pályázati ciklusról