Az év minden napjára esik vezetői képzés ebben az országban. Na jó, ez kis túlzás, talán karácsonykor és Szilveszterkor nem, de egyébként tréning, vagy az új divat, a coaching formájában rengeteg vezetői fejlesztés zajlik. Magam is csinálom, szóval nem kritizálni fogok a következő blogban, csak egy kicsit kibontani a címet: miért olyan nehéz ez?

Adva van 10-12 ember, akit beterelünk egy szobába, és rájuk csukjuk az ajtót. Elővesszük konkrét gondjaikat, vezetői problémáikat, eddig jó. A vezetői elméletek nagyjából ismertek, sok újat nem fedeztek fel az elmúlt 2-3 évben, a legtöbb tréner kommunikálni, delegálni, motiválni, visszajelezni tanítja a résztvevőket. Eddig jó, ez is lenne egy tisztességes vezető dolga.

Ám, de, viszont. Beterelünk egy szobába 10-12 embert, akik közül sokan saját magukkal sem szoktak szóba állni, házastársukkal vagy élettársukkal napi szintű megértési gondjaik vannak, a gyerekeikkel szintén nem értenek szót, a gyerekeket nehezen tudják tanulásra, sportra, olvasására motiválni, szóval az átlagember átlagproblémáival küzdenek. Érthető, elfogadható, természetes.

És ekkor a tréningen azt várjuk tőlük, hogy a képzés után, egy sokkal komplexebb helyzetben, ahol minimális a kontroll lehetőségük a családi helyzethez képest, hirtelen táltosodjanak meg, legyenek asszertívek, fejezzék ki az érzéseiket, találják meg a beosztottjuk szívéhez és agyához az utat, alkalmazzák a másodperc törtrésze alatt felidézhetetlen elméleteket a mindennapi életben úgy, hogy az ráadásul természetesnek hasson. Nem akarunk tőlük sokat? Vajon a tréner maga meg tudja mindezt tenni a saját munkahelyén? A tanácsadó cégek vezetői úgy vezetik cégüket és embereiket, ahogy másoknak tanácsolják? Megannyi érdekes kérdés.

Választ nem tudok rá adni. Olyat nem, amibe nem lehet belekötni. A vezetőket képezni kell, ez biztos. Sajnos, jön az utánpótlás kommunikálni, problémát megoldani, konfliktusokat jól kezelni nem vagy alig tudó fiatalokból, mert az iskolában - ez már közhelyszámba megy-, semmi olyat nem tanulnak meg, amivel a társas kapcsolataikat jobban tudnák kezelni.

Marad az, hogy felnőtt korukban kell olyan téveszméket, tévhiteket lebontani, mint "minden ember gyorsan pótolható", vagy " a pénz a legjobb motivációs eszköz", vagy "engem először győzzenek meg, hogy jól dolgoznak, aztán majd beszélhetünk bizalomról", vagy "nálam csak egyszer lehet hibázni" ésatöbbi. Jó, rendben, megoldjuk, de lehetetlen küldetésre nem szívesen vállalkozunk: ami egy felnőtt emberre évtizedek alatt rakódott, azt egy kétnapos tréninggel eltüntetni nem lehet, csakúgy, mint a súlyfeleslegnél. Ha valaki le akar adni 30 kilót, az eltart fél-egy évig, és napi szinten edzi a testét, odafigyel az étkezésre, életmódot vált. Ugyanez igaz a vezetőkre rakódott beidegződésekre. Két nap alatt nem fog eltűnni, de még csak olvadozni is alig.