Amilyen nehezen indult be a pályázati szezon és lassan csordogálnak a támogatási lehetőségek, olyan bonyolultra sikerültek a kiírások – hallom sok helyről.

Nem igazán lehet ezekkel az állításokkal vitatkozni. Ugyanakkor valahol meg lehet érteni a kiírók szempontjait is, hiszen a legfontosabb, hogy az elmaradottabb régiók és az eddig kevésbé fejlesztett iparágak kapjanak most már tényleg lehetőséget.

Ezért aztán most százszorosan igaz, hogy mielőtt bármilyen kósza és elsőre briliánsnak látszó ötlettel pályázatírásba hergelnénk magunkat és megbízott pályázatírónkat, nagyon érdemes megnézni, egyáltalán tudjuk-e teljesíteni azokat a feltételeket, amelyeket a kiírások tartalmaznak.

Nézzünk egy példát a most kiírt GINOP 1.2.2-15. pályázathoz kapcsolódóan:

Rögtön látni kell, hogy ezek a relatíve kis támogatások jobban be vannak határolva, több mutatót kell egyidejűleg figyelni ahhoz, hogy a projektedet üzleti szempontból is eredményesen valósíthasd meg.

Tehát ebben az esetben akkora projektméretet lehet csak tervezni, amekkora volt a 2014-es árbevétel illetve a 2014-es mérlegfőösszeg. Rögtön adódik a kérdés, mihez kell igazodni, ha ezek különböznek, márpedig ez nem ritka eset. Hüvelykujj-szabály, hogy mindig a kisebbhez.

Aztán itt van két olyan kritérium, ami már szinte üzleti terv mélységű prognózist kíván és a fenntarthatóságot igyekszik biztosítani. Ráadásul a projekt befejezését követő második év végére kell megvalósítani.

1. A személyi jellegű ráfordításoknak  5%-kal emelkedniük kell úgy, hogy a pályázó fenntartja a 2014-es létszámot.

2. A nettó árbevételnek szintén 5%-kal kell növekednie.

A végére hagytam a biztosíték kérdését: ugyebár itt is a projektméret a meghatározó. Ez a pont az EU-s gyakorlat automatikus átvételét jelenti. 20 Millió Ft feletti támogatásnál szinte kötelező a biztosíték.

Azért írom, hogy szinte, mert aki már rendelkezik legalább egy lezárt üzleti évvel, az kérvényezheti, hogy elengedjék a biztosítékadást, hiába 20 M Ft feletti támogatási igénye. Persze ehhez még kell egy nullás NAV igazolás a köztartozásokról. Érdekesség, hogy aki viszont teljesen friss vállalkozó, az maximum 10 M Ft támogatásra pályázhat, így a biztosítékadási kötelezettsége fel sem merülhet. 

Következő alkalommal a szabad vállalkozási zónákról és a kiemelt iparágakról írok.

Bővebben a feltételekről  ITT olvashat.

VEKOP, KEHOP, GINOP, TOP, VP: ezek a betűszavak talán most 2015 utolsó negyedévében már valódi tartalmat nyernek. A kormányzati ígéretek szerint 2700 milliárd forint értékű uniós forrás nyílik meg még az  idén, tehát 2015 végéig, mintegy  133 kiírás összértékeként. Ebből bőven juthat a hazai vállalkozásoknak is. Új fogalmakkal is megismerkedhetünk: gördülő előleg, biztosítékmentesség.

A 2014-2020-as pályázati ciklusból észrevétlenül szinte már két év el is telt.  A ciklus pályázati forrásainak elosztását alapvetően két tényező határozza meg: egyrészt a Magyarország által vállalt célok (a foglalkoztatottság, a K+F kiadások, a megújuló energiaforrások használatának növelése), másfelől az a tény, hogy a pályázati rendszer utolsó ciklusához érkeztünk. Az előző ciklushoz képest ezért sokkal koncentráltabb, hatékonyabb és a megvalósuló projektek eredményességének visszamérésére hangsúlyt fektető támogatási rendszert kell a tagállamoknak működtetniük. Változnak az elvárások, mások a preferenciák az elbíráláskor.

Finanszírozási szempontból is több változást hoz az új rendszer: az eddigi időarányos forráslehívás helyett ún. „orrnehéz” támogatási lehívás valósul meg, mivel a gördülő előleg az egyszeri maximálisan 30 százalékos előleglehívással szemben többszöri lehívást biztosít. Két lezárt üzleti év és köztartozásmentes státusz esetén pedig biztosítékmentesség alkalmazható. Ezzel együtt jelentősen átalakul a pályázatok banki finanszírozása is, és az eddigi támogatás megelőlegező konstrukciók helyett inkább az önrész finanszírozása lesz hangsúlyos.

VEKOP (Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program): Ami biztos, hogy a korábbi rémhíreknek megfelelően ebben a ciklusban nagyon kevés forrás jut a közép-magyarországi régióra. Nemcsak a forrás nagysága lesz alacsony, de a támogatási intenzitás is átlagban 30% körüli lesz. Aki itt pályázik, annak át kell gondolni az önrész finanszírozását is. Erre a pályázati rendszer kínál a piacinál alacsonyabb kamatozású banki hitelt. Ez lesz az úgynevezett kombinált hiteltermék – mint ez a korábbi tájékoztatókból tudható is volt. A közép-magyarországi régióban székhellyel rendelkező cégeknek szinte egyetlen esélye, hogy pályázati forráshoz jusson, ha a konvergencia régiókban, magyarul vidéken fejleszt, és ott hoz létre telephelyet.

KEHOP (Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program): Jelenleg 11 pályázati intézkedés van nyitva. 

VP (Vidékfejlesztési Program): Az Európai Bizottság elfogadta a programot, így 1300 milliárd forint vidékfejlesztési forrás felhasználása kapott zöld jelzést. A pályázati kiírások folyamatosak lesznek. Fejlesztési célok: vidéki munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése a mezőgazdaságban, főként a munkaigényes ágazatokban, mint az állattenyésztés, a zöldség- és gyümölcstermesztés vagy az élelmiszer-feldolgozás. Stratégiai szerepben a munkahelyteremtés, kertészeti ágazat, a borászat, a turizmus, a klímaváltozásra történő felkészülés, a kis- és közepes családi gazdaságok, a fiatal gazdák, az új vállalkozások támogatása.

GINOP (Gazdaságfejlesztés és Innováció Operatív Program): Jelenleg 14 pályázati kiírás olvasható hivatalos portálon.

TOP (Terület és Településfejlesztési Operatív Program): nincs kiírás

10 +1 tudnivaló az új pályázati ciklusról

Az előző cikkünkben arról írtunk nektek, hogy a kis- és középvállalkozások nem találnak képzett munkaerőt a fiatal diplomások körében, miközben a 15-29 éves korosztályban kétszer akkora a munkanélküliség, mint a teljes felnőtt lakosságban. A keresleti és kínálati oldal közötti eltérés okáról csak találgatásaink, feltételezéseink voltak, azonban most itt egy szembetűnő jelenség, amely rávilágít a valós okokra.

“Nekem a Balaton a Riviéra...” - így kezdődik S. Nagy István dalszövege, ami akkor íródott, mikor a Balaton még szebb napokat látott. Sajnos, a mostani balatoni vendéglátóiparban korán sem olyan fényes a helyzet, mint évtizedekkel ezelőtt. Már évekkel ezelőtt elkezdődött a vendéglátós szakmunkások kiáramlása a külföldi országokba (főként Ausztriába, Olaszországba, Németországba, Angliába), azonban a mostani szezonra a munkaerő hiánya kritikussá vált. A balatoni vendéglők nem találnak szakképzett szakácsot, felszolgálót, mosogatót. Ennek ellenére a fogyasztás jelen van, így a tulajdonosoknak valakit alkalmazniuk kell, ha nem akarják lehúzni a rolót. A szerencsés nyertes pedig lényegében bárki lehet, rendelkezzen akár autószerelő vagy kozmetikus szakmával.

Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy minek köszönhető az idegenforgalomban tevékenykedő idénymunkások kiözönlése az országból.

Mi, az általunk megalkotott 4 M modellel próbáltuk megválaszolni a kérdést:

- Munkakörülmények:

Úgy gondolhatjuk, hogy a felszolgálóknak könnyű dolguk van, és felszolgálónak menni nem túl megterhelő munka, mivel nem áll másból, „csak” a rendelések felvételéből és pár asztal kiszolgálásából. Azonban, a valóságban ez nem így történik egyik vendéglátós dolgozónál sem. Napi 11-14 órát robotolnak megállás nélkül, és a 30 napból 30 napot dolgoznak pihenőnap nélkül, és természetesen mindezt nem bejelentett „munkaviszonyban”. És el is érkeztünk a második pontunkhoz, a méltánytalan fizetéshez.

- Méltánytalan fizetés:

Talán nem meglepő, hogy a következő tényező a fizetésbeli különbségek problémája. A helyzetet csak tovább tetőzi az ehhez társuló átverések és a spórolások miatt meghozott radikális lépések. Az se ritka, hogy a szezon utolsó hónapjának bérét csak a következő szezon elején fizetik ki, ezáltal is maradásra késztetve a dolgozót, és nem beszélve az ezáltal elért pénzmegtakarításról. Több helyen pedig az alapbérből a szállásért járó összeget is levonják a munkaadók.

- Munka jellege:

Az idénymunka vagy szezonális munka alkalmi/időszakos munkavégzést jelent. A Balatonon az alkalmi munka rendszerint egy szezonra szól, ami 3 - 3 és fél hónapot foglal magában. Ezzel ellentétben, Ausztriában a nyári szezon mellett a téli hónapok is hangsúlyosak az idegenforgalomban. Nem vitatkozhatunk azzal sem, hogy a negyedévre, hónapra szóló munkalehetőségek nem versenyezhetnek az egész évre munkát adó állásokkal.

- Munkatársak hatása:

A modell utolsó összetevője, amire talán sokan nem is gondolnának okként, az a munkatársak egymásra hatása. Hogy mit is értünk ezalatt? Például azt, ha a vendéglőben egy kezdő szakács van, aki még ügyetlen, kevésbé mozog otthonosan a konyhában, mindezeken felül nem is érdekli a szakma és csak kényszerből, a megélhetés miatt végzi ezt a munkát, akkor a felszolgáló, aki rátermett és elhivatott, se fog jattot kapni a munkájáért, mivel elégedetlenül, éhesen távoznak a vendégek. És mivel Magyarországon nincs szervizdíj, az alapbéren kívül a borravaló nagyon sokat számít a vendéglátóiparban dolgozó keresetében. 

Ezen okokat látva, mi lenne a megoldás? Hogyan lehetne megállítani az idegenforgalomban tevékenykedő idénymunkások kiáramlását?  Sokan a béremelés mellett teszik le a voksukat, miszerint az megoldaná a problémát. Szerintünk, a modell egyetlen tényezőjét módosítva még nem változna meg a helyzet. Nem kétséges, hogy a modell elemei összekapcsolódnak, hatnak egymásra, így csakis koherens szemléletmóddal lehetne újra vonzóvá tenni a balatoni vendéglátóipari idénymunkát.

Tanácsadóként azt tapasztalom, hogy a cégvezetők panaszáradata a minőségi munkavégzés, a motiváció hiányáról lecsökkent, viszont felváltotta egy sokkal égetőbb probléma: a személyes környezetünkben lévő kis- és középvállalkozások nem találnak embert a meghirdetett pozíciókra. Fiatalokat pedig végképp nem.

Lássunk csak néhány idézetet fiatal diplomás álláskeresőktől!

"A multikhoz egyszerűbb bekerülni. Hulladék a meló, de legalább adnak pénzt... Klasszik világi kérdések, haver."

"Azért nincs munkám, mert "magas" a fizetési igényem. (Diplomásként nettó 120 ezer.)"

"A piac igénye nem találkozik az én igényeimmel."

"Hiába jártam az ország egyik legjobb egyetemének legjobb szakára és végeztem nagyon jó eredménnyel, nem találok/kapok olyan munkát, amit ne tudna valaki középfokú végzettséggel is elvégezni."

"Az elején igyekeztem a végzettségemmel elhelyezkedni, de arról már letettem egy ideje... most már akárhol dolgoznék."

"Sokszor nagyon ellentétes a munkáltatók elvárása. Legyek fiatal, de miért ilyen rövid az önéletrajzom. Legyen diplomám, de azért belekötnek, hogy miért azt tanultam, amit, ha nem lehet vele elhelyezkedni."

"Azt, hogy "túlképzett" soha nem hallottam annyiszor, mint ebben az álláskereső négy hónapban.”

„Tavaly júniusban végeztem a főiskolán, szeptembertől (idén) januárig pedig közmunkásként dolgoztam. Eddig 75 helyre küldtem el összesen az önéletrajzomat, háromtól kaptam választ."

(Összesen 64 idézetet olvashatsz ebben a cikkben: 30 év alatt vagy és nincs munkád? Akkor lehet, hogy szerepelsz ebben a cikkben)

A napokban mesélte egy régi, jó KKV ügyfelünk - akinek mind ezidáig nem volt gondja az emberi erőforrással, ráadásul marketing és kereskedelem területén tevékenykedik, s tudjuk, hogy ilyen végzettséggel azért sokan vannak -, szintén hosszú ideje (2 hónapja) nem talál munkavállalót versenyképes fizetéssel járó értékesítési munkakörére, holott a közzétett hirdetést már legalább százhetvenen tekintették meg.

Miközben ma Magyarországon a 15-29 éves korúak körében kétszer akkora a munkanélküliség, mint a teljes felnőtt lakosságban. Összesen 113 ezer harminc év alatti keres munkát ma Magyarországon. (Erről bővebben itt olvashatsz:
30 év alatt vagy és nincs munkád? Akkor lehet, hogy szerepelsz ebben a cikkben)

Hogyan lehetséges ez a látszólag ellentmondásos helyzet? Miért van ekkora diszharmónia a humán erőforrás keresleti és a kínálati oldala között? A megfelelő szakmai képzettség hiányával magyarázható az eltérés? Vagy a KKV-kkal szembeni sztereotípiákban, negatív attitűdökben gyökerezik a probléma? Azért nincs egyensúly, mert nem találkozik a munkavállaló igénye és a munkaadó elvárása? Általános vagy egyedi, szektoriális esetről beszélhetünk egyáltalán? Nagymértékű a probléma vagy sem?

Várjuk a véleményeket, tapasztalatokat!

Én és a Victum mostanság ezeken a kérdéseken dolgozunk sokat! :)

Folyt. köv. :)

„A háború művészete”: az ókori Kína legendás hadvezér-filozófusának, Szun-ce-nek az i.e. 5. században keletkezett művét haszonnal forgathatják azok, akiknek életében komoly szerepet játszik a stratégia és a taktika. Aki megérti, mit üzen a Tábornok, az a bölcs tanácsokat gyakorlati lépésekké változtathatja. Szun-ce tanácsai elengedhetetlen sorvezetők az üzleti tervezéshez is. Álljon most itt  egy konkrét példa:

Miből ered a győzelem?

„A háború művészete szerint: első a méret meghatározása, második a (tartalékok) mennyiségének fölmérése, harmadik a (létszám) meghatározása, negyedik az erőviszonyok mérlegelése, az ötödik pedig a győzelem. A terepből fakad a méret; a méret határozza meg a mennyiséget; a mennyiségből fakad a létszám; a létszám határozza meg az (erőviszonyok) mérlegelését; és a mérlegelésből ered a győzelem.”

Az üzleti életben sok-sok alapszabály van, rengeteg jó tanácsot lehet manapság olvasni fórumokon, vagy vállalkozási ismereteket tanulni az iskolában. Jó tanács egy szekérderéknyi akad, ám „A hogyan csináljam meg mindezt” típusú segítséget már kevésbé kap az az elszánt cégvezető.

A poszt végén össze is foglalom: SMART=OKOS célok

Bombabiztos tippek nemigen vannak, viszont lehet trendeket követni, bevált praktikákat használni. Véleményem szerint az a legjobb megoldás, ha a vezetőnek van egy „üzleti eszköztára” és azt a cége érettségének megfelelően alkalmazza.

Ezen a ponton válaszolok a címben felvetett kérdésre. Mikor lesz elégedett a kis vállalkozás vezetője? HA ELÉRTE CÉLJAIT!

Most pedig az eszköztár első és legalapvetőbb eleme következik, a KÉRDÉS.  Bátran kérdezzük meg magunktól: Milyen célokat kell elérnem?

Néhány lehetséges válasz:

Bevételnövelés 10% -kal az év végéig .

Profitnövelés 10% -kal ez év december 31-ig.

Új terméket bevezetése a jövő év elején.

Jegyezzük meg, minden cselekvést kérdés előz meg. Természetesen a cégvezetők, vállalkozók nem filozófusok, nem elmélkedhetnek a végtelenségig, mindig csak addig, míg a helyzet megengedi.

Apropó helyzet! Mindig olyan elégedettségi elvárást tudunk csak teljesíteni, ami a realitások talaján mozog. Egy kis vállalkozásnak nem feltétlen olyan eszközöket és rendszereket kell használni, mint a közepes vagy nagyvállalatoknak. Érdemes módszereket átvenni a multiktól vagy a nagyobbaktól, de a helyén kell ezeket kezelni. Egy kis bolt nem fog Porter féle gyémánt modell elemzést készíteni, de azért a környezetében lévő hasonló boltokat megvizsgálhatja. (környékeden hány hasonló vállalkozás van, mi jellemzi ezeket, te miben vagy jobb, vagy más, stb.)

Ahhoz, hogy a céljainkat el tudjuk érni valamiféle „mérő műszert” kell alkalmazni a cégnél, vállalkozásnál. Gondoljunk erre úgy, mint amikor hosszú autóútra indulunk. Mit csinálunk a vezetésen kívül J? Megtervezzük az útvonalat, kiszámoljuk, mennyi benzin kell. ( Hogy csinálom, megkérdezem magamtól hova megyek? Milyen messze van? Mennyit fogyaszt az autóm? ) Útközben pedig figyelem, hogy mennyivel haladok, mennyi benzinem van, stb. Tehát figyelem a jelző műszereket, hogy biztosan elérem-e a célomat. Ilyen mérőműszerekre a célok eléréséhez is szükség van.

Ha figyeltek a zárójeles részre, akkor felismerhető, hogy ott is rengeteg információ van. Ilyen információkra cégednek is szüksége van, annak érdekében, hogy meg tudd tervezni, hogyan érd el a kitűzött célokat.

Szóval az „üzleti eszköztár” alapvető eleme, ami mindenkinek megadatik: az a kérdés.

Ami leginkább a mit és a hogyan?

A folytatásban a mennyi és a mikor kérdésekre adható válaszokat veszem sorba. És ha az alapvető kérdéseken túl leszünk, észre fogjuk venni, hogy milyen könnyedén megalkothatjuk saját mérőműszereinket.

Összefoglalva: 

Okos Célok = SMART!

Specific: „Specifikus”, vagyis konkrét és nem lózungok állnak mögötte.

Measurable: „Mérhető”, tehát így tudjuk, hogy valamit elértünk –e, hogy számszerűsítjük

Actionable: „Reagáló”, vagyis azt érdemes célként definiálni, amire van egy következő lépésünk

Realistic: „Realista”, ez egyértelmű

Time: „Időhöz” kötött és köthető