Tudjuk, hogy nem elegáns kiadni a megrendelőket. Ezért hát, ha név nélkül is, de  hadd hozzak ide a blogtérbe egy-két, arra a felvetésre született reakciót, amikor arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy munkahelyen az esélyegyenlőségi követelményeket fontos betartani. Szerinted mennyire reménytelen ezzel a témával előhozakodni?

Mint most is, a pályázati elszámolási időszak végső hajrájában egy szekérderékra való különösen fura választ lehet összeszedni, és ha jól figyelsz, még kicsiny hazánk mentális állapotáról is gyüjthetőek klasszikusok.

Magáról a kerettörténetről annyit, hogy milyen kapásból adott előítéletes válaszokat hallhatunk akkor, ha esélyegyenlőségi, érzékenyítő tréningeket szeretnénk a kuncsaftokkal megismertetni (gondolom sokaknak ismerős).

Amikor egy bizonyos népességcsoport esélyei a nulla szinthez közelítenek:

" jól van, ...mondja csak, kis hölgy, ...de én aztán úgyse veszek fel ide cigányt!"

 "... rendben, értem, de cigányokról azért nem lesz szó, ugye?"

Amikor már az idézett fogalom - esélyegyenlőség - felidézése, majd megértése is áthághatatlan feladatot jelent: 

" a pályázatíróm mondott még egy kifejezést, de nem jut eszembe. Mondjon már nekem idegen szavakat!"

" akarta a fene ezt a horizontálisságot, és nem is értem, hogy mi ez az esélyterv"

Itt pedig egy-két gyöngyszem arról, hogy milyen financiális összefüggés mutatható ki a téma súlya és a kifizetett összeg nagyságrendje között:

" itt a brifkóm, vegyen ki belőle annyit, amennyit akar...nem kell átutalás, avval én nem foglalkozom"

" na most, ha a feleségem is részt venne a tréningen, akkor kétszer annyiba kerülne, vagy beülhetne csak úgy?"

"... két napos??? hát mit lehet arról annyit beszélni?"

Persze mi rendületlenül hiszünk abban, hogy előbb-utóbb az esélyegyenlőség kitör itt valahol közöttünk, és mi ott leszünk, hogy élvezzük azt a világot, mert a kialakításán elég rendesen dolgozunk, és csak a reményhal támogat minket.