Az esélyegyenlőség, hát igen…, kényes téma, főleg annak a hiánya. Általában az esélyegyenlőség megteremtését szolgáló módszerek is falakba ütköznek. A próbálkozások gyakran nem hoznak túl sok sikert és valószínűleg azért, mert a lényegre nem koncentrálunk, az előítéletek kezelésére, hogy az indokolatlan akadályokat próbáljuk meg eltüntetni az érintettek útjából.
A női kvóta is egy sokat vitatott megoldás. Bár csak a felügyelőbizottságokra vonatkozik a 40%, ami leginkább egy látszatmegoldás, de még ezzel szemben is nagy az ellenállás. Az igazi viszont az lenne, ha a vezetésbe is beengednék a nőket.
A magyar kultúra nem áll egy ilyen kvótára készen, de ha már kvóta, akkor nézzük meg, hogyan lehet ebből jól kijönni, mert nekem az a legnagyobb félelmem, hogy a törvénynek való megfelelés csak azt fogja elhozni, hogy magas pozíciókban bábok lesznek a nők, nem valós felelősséggel, szinte formális döntési jogokkal, figyelmen kívül hagyott véleményekkel, stb.
Ahhoz, hogy a nők által betöltött pozíciók valós tartalommal legyenek ellátva, fontos a kultúra, a szemlélet formálása. Országunkban először azt a hozzáállást kell bevésni az emberek agyába, hogy minden ember más, és ez jó. Egymás elfogadásában nem vagyunk túl erősek. A vállalatoknak ahhoz, hogy bármiféle esélyegyenlőségi kezdeményezés sikeres legyen, időt és energiát kell fordítaniuk az érzékenyítésre, az ellentétek és előítéletek feloldására (mert hát ugye az a szép az előítéletben, hogy az csak előítélet és nem a valóság). Szükséges a képzés mind a férfi, mind a női kollégák számára, és hogy a két csoport elkezdjen hasonlóan gondolkodni, megtalálják annak az útját, hogy hogyan működjenek együtt, főként az egymást kiegészítő szerepekre fókuszálva. Egy felelős vállalat nem megy el ennek a jelentősége mellett. Arról nem beszélve, hogy ez a befektetés jócskán megtérül. Már sok tanulmány foglalkozott azzal, hogy a vegyes vezetésű vállalatok üzletileg sikeresebbek. (Kapcsolódó cikkek: Miért jobb a női főnök?, Többet keresnek majd a nők a férfiaknál - állítólag)
Szimplán rászabadítani egy kvótát a vállalatokra, csak tovább növelheti a feszültségeket, és a nőknek az hiányzik a legkevésbé, hogy ezért még jobban utálják őket. Még mindig meghatározó az a hozzáállás, hogy az alkalmatlanságot engedik be ezzel a cégek a vezetésébe, elsősorban ettől a szemüvegtől kell megszabadítani az embereket. Számtalan tehetséges nő rekedt az üvegplafon alatt, azaz azon a bizonyos hierarchia szinten, aminél feljebb jutni a nőknek már nem lehetséges. Ezek a tehetségek már alig várják, hogy a láthatatlan akadály eltűnjön végre a fejük felől.