Emberi Tényező


Pályázat Start: kis piszkos trükkök a projektfejlesztésben

2015. november 27. 16:36 - Emberi Oldal

Amikor azt a közhelyet puffogtatjuk, hogy „az ördög a részletekben rejlik”, nem is gondoljuk, hogy a projekt-generálás/pályázatírás műfajára mennyire igaz.

Hoznék egy konkrét példát:

Egy fuvarszervező cég  (nevezzük A-nak) már kinőtte a software-es kereteit és egy modernebb alkalmazást szeretne…. akár pályázati forrásból is. Modelláljunk most egy pályázati projektfejlesztést!

Ezt az üzleti szegmenst  2-3 cég  (ők meg legyenek a B csoport) uralja, és ezeknek is érdekük lenne, hogy költséghatékonyabban működjenek vállalatszervezési tekintetben.

Milyen lehetőségeik vannak együtt és külön pályázva a GINOP 1.2.2-15, vagy nagytesója az 1.2.1-15 pályázati kiírású források megszerzésében?

Alap, hogy a korábban irt pályázati feltételeknek meg kell felelniük, illetve bejegyzett VIDÉKI székhellyel, vagy telephellyel kell rendelkezniük.

1. konstrukció:

„A” cég megtervezi magának és egyedül pályázik. Mit tehet bele?

- új software (SW) vásárlás

- testreszabás

- felhőalapú adatbázis és support bérlése

Ez a projektméret sajnos összeg-szerűségében éppen hogy eléri  az 5 M Ft-ot. Tehát, nem is kaphat támogatást, mert ennek 50%-a 2,5 M Ft, s  csak 5 M támogatás igényléstől foglalkoznak a bírálók a pályázattal.

Ha már modernizáció, érdemes a fuvarosoknak egy-egy tabletet venni, és máris megvan az online kapcsolat hardweres oldala. 50 kocsi esetén 2 sofőrrel számolva máris 100 tablet= 3 M Ft plusz a projekt-költségvetésbe.

A diszpécserközpontot is érdemes egy modernebb technikai szintre emelni: új számítógépek, perifériák, stb.

Alkalmazotti létszám növelése: 1-2 fő - bér, járulék költsége 3 M Ft/fő

Tanácsadói díjak: egy piackutatás arról, hogy menyire lehetne értékesíteni ezt a szolgáltatást a kisebb fuvarozók körében illetve egy IT képzés az új SW-hez.

Így összejöhet máris egy 10-12 M Ft-os projekt, aminek 50%-a támogatás.

 

2. konstrukció

Ugyanez a fejlesztés, csak már eleve azzal számolva, hogy a „B csoport” biztosan megveszi/bérli/használja a fejlesztést. Ilyenkor érdemes egy kis projektcéget összehozni, ami eleve összedobja a nagyobb volumenű fejlesztés önrészét és azzal pályázni.

Így mindenki jól jár, nem egyedül fejleszt, viszont az önrész költsége többfelé oszlik és a fejlesztést használók szinte hosszútávú „bérletet” vesznek, az üzemköltség pedig közelít a nullához.

Ha a projektfejlesztésről, pályázati lehetőségekről többet szeretne tudni, ITT érdeklődhet.

 

 

Szólj hozzá!

Karrierjel: merre görbül a Te grafikonod?

2015. november 21. 13:38 - Emberi Oldal

A pályaválasztástól, karrierépítéstől való félelmet kapunyitási pániknak nevezik. Ez egy generációs jelenség, ami elsősorban az értelmiségi fiatalok azon életszakaszát jelenti, amikor állást kell foglalniuk egy szakma, egy hivatás mellett, s ezzel egy időben a párválasztásra, családalapításra is gondolniuk kell. Komoly szorongás kísérheti ezt az életkori fejezetet, hiszen sokan érzik úgy, hogy  nem tudták még beteljesíteni önmagukat, nem tudtak azok lenni, akik szerettek volna.

Ezt a témát járja körül Ivanyos Ambrus Vonalhúzás című darabja, amit nemrégiben tekintettem meg a Magyar Színházban. A Vonalhúzás szereplői 30-35 éves felnőtt emberek, akik abban a korban vannak, amikor mind karrier, mind magánélet szempontjából a csúcson kellene lenniük. Ahogy az ember az életét, a munkáját, a családját elképzeli, ilyenkor akar a tetőpontra érni. A témakörön túl a történetet az teszi még eredetibbé, hogy az előadásban minden szereplőnek van egy grafikonja, amelynek görbéjét az életkor és az elért eredmény függvénye határozza meg. Ha a bizonyos elvárt, illő vonalat nem éri el a görbe, akkor sikertelen az adott illető, ha megüti a mércét, akkor sikeres. Nagyon szemléletes kép ez a munkaerőpiacra, ugyanis valóban egy teljesítmény-grafikonokkal tűzdelt világban dolgozunk. Nem csoda, hogy a fiatalok félnek belépni a nagybetűs életbe, húzzák gyermekkorukat, mert ezáltal egérutat nyernek. Ezért is nevezik a kapunyitási pánikot másképp: “legalizált egérútnak”.

A kapunyitási pánik egyik megjelenési formája, amikor a fiatal nem képes elindulni a karrier útján, nem képes megfelelni a társadalmi elvárásoknak. A diplomás fiatalok ezen csoportja még nem akar aktívan szerepet vállalni a munkaerőpiacon. Ennek a passzív állapotnak az elhúzódását a lifelong learning paradigma, azaz az egész életen át tartó tanulás mottója is tovább erősíti. Az újabb és újabb diplomák hajhászása, az “egyetemi burokban” töltött hosszas lét gyakran vezet ahhoz, hogy a fiatal még 30 évesen is a szüleivel él. A tanuló fiatalok félnek elhagyni a biztonságot jelentő közegüket, félnek kilépni a bizonytalan munkaerőpiacra, mert nem tudják, hogy milyen úton induljanak el, hogyan kezdjék el karrierjüket építeni.

Kutatásokból tudjuk, hogy a kapunyitási pánik nem csak a friss diplomások “betegsége”, hanem sokkal inkább a 25-35 éves korcsoport problémája, akiknél már jó pár év munkatapasztalat után alábbhagy a lelkesedés, a kezdeti világmegváltó érzést felváltja az elégedetlenség, csalódottság, nyugtalanság, még akkor is, ha egy jó állást tudhatnak magukénak. Ez annak a társadalmi nyomásnak köszönhető, amivel nap mint nap szembesülniük kell: elvárják azt tőlük, hogy a grafikonjuk mindig a maximum teljesítményt hozza, mindig csúcsformában legyenek, a CV-jük pedig szakmai tapasztalattal, szaktudással és idegennyelv-tudással legyen tele. Még a magabiztosabb fiatalokban is, akik szikla szilárd öntudattal és önismerettel rendelkeznek, könnyen átértékelődhet az énkép egy olyanná, hogy: “sehol nem tartok, semmit nem tettem le még az asztalra.”

 Hogy mit lehet tenni ez ellen? Hogyan előzhetjük meg mindezt? Erről írunk a következő cikkünkben!

 

Szólj hozzá!

Lesz-e kutyából szalonna?

2015. február 20. 18:49 - Emberi Tényező

Mennyire adjunk hitelt azoknak a vélekedéseknek, amelyek ennek a nagyon erős következtetésnek a levonására késztetnek bennünket? Bizony komoly érvek szólnak amellett, hogy felnőttkorban rettenetesen nehéz a beidegzett hozzáállásokon változtatni. És erre a politikusok, ha nagyon ég a ház, veszélyben a népszerűség, vagy éppen gyorsan szükség van egy démonizálható ellenségre, igencsak rá is szoktak játszani: itt vannak rögtön a menekültek, akik piszkosak, járvány terjesztenek.

Amikor azt mondom, hogy még nem voltam olyan tréningen, aminek a hatására ne változtam volna meg, elég furcsán és távolságtartóan tudnak rám nézni. Hát még, amikor azt mondom, hogy egy tréningen csodák is történnek. Ha megpróbálom elmagyarázni, hogy mi az, amit egy ilyen alkalmon csinálunk, és mi az amit nem, a beszélgetőpartnereim sündisznóállásukból végletekig védik saját elképzeléseiket, rossz tapasztalataikat

Eddig általában a tévhitek két nagy kategóriájával találkozom.  Az egyik verzió szerint az emberek arra gondolnak, hogy mint az iskolában, előadást tartok, kiállok és osztom az észt, azaz tanárként  viselkedek. A másik nagy csoport szerint "bohócüzemmódban" céges csapatok hétvégi, bugyuta szórakoztatása lenne a trénerség lényege. Sajnos van mindkét tapasztalásnak  realitás-magja, Tapasztalatból mondom, sok olyan tevékenység fut tréning címszó alatt, amit nemcsak hogy nem szabadna annak hívni, de károssága miatt egyenesen tiltani kellene.

A legfrissebb és egyúttal igencsak meghökkentő élményem egy barátom szülinapjának ünneplésén ért, ahol nem maradtam nagyon sokáig, mert másnapra egy önismereti csoporton kellett részt vennem. Előre eldöntöttem és kommunikáltam is, hogy nem maradok sokáig, mert felelősséggel tartozom saját magam és a csoport iránt, tartozom annyival, mind magamnak, mind annak a közösségnek, hogy nem beesek néhány óra alvás után, hanem minőségileg jelen tudok lenni a közös munkában. A barátom nem értette ezt meg, próbáltam részletesebben kifejteni, de egyáltalán nem volt nyitott arra, hogy megértse annak a súlyát, ami ott fog történni. Az ő fejében a csapatépítésről korábban vázolt kép élt. Annyiban is hagytam ezt a dolgot, tekintettel arra, hogy a születésnapját ünnepli, de még mindenképp sort fogok keríteni arra, hogy kialakítsak vele egy párbeszédet erről a kérdésről.

Sokkal mélyebben gyökerezik az a tévhit, amely meggátolja azt, hogy a tréning jelentőségét, hatását hitelesnek lássuk. Ez a hiedelem nem is igazán a tréningekről szól, hanem inkább önmagukról az emberekről. Ez pedig úgy szól, hogy „a kutyából nem lesz szalonna”. Az ember nem változik, főleg a felnőtt ember nem. Ha változik, akkor nem sokat, vagy úgyis visszatér a régi énje. A nagy változás igen ritka, minimum egy tragédia kell hozzá. És persze vannak még a szabályt erősítő kivételek. És vannak még ennek különböző árnyalatai is. Az abszolút kedvencem: „Az alma nem esik messze a fájától. Ha mégis, akkor visszagurul”. Utalva ennek az egésznek a szocializációs mivoltára.

Van egy jó hírem! De igen! Az ember, a személyiség, a magatartás igenis változtatható. Nagyon kemény munka, ezt a trénerek tudják a legjobban, de működik. A tréningnek pont az az alapcélja, hogy egy-egy mélyen meghúzódó hit, meggyőződés, a világhoz való hozzáállás megváltozását indítsa el. Aki már volt ilyen igazi tréningen, az tudja, hogy miről beszélek. Amikor kételkedés hajszálrepedése megjelenik, onnantól lehet apránként készségeket és valódi tudást is felépíteni.

Nem is olyan régen még én magam is úgy gondolkodtam, mint ahogy azt a bevezetőben  leírtam. De azt kell mondjam, és nincsen ellenemre, hogy én vagyok egy élő bizonyíték a tréningek eredményességére. Magamon láttam, éreztem, hogy ennek hatásai vannak, másokra és én is fejlődöm. Olyannyira beszippantott, hogy én a trénerséget hivatásnak választottam és én is ilyen hatásokat szeretnék elérni. 

Most, hogy így végigolvastam az eddigieket rá is jöttem, úgysem lehet ilyen formában átadni ezt a tapasztalatot és ezeket az érzéseket. Mindenképpen javaslom, hogy a saját bőrén próbálja ki mindenki. Nagyon fontos, hogy gondosan válasszunk trénert és tréninget, hogy ne a korábbi hiedelmeinket erősítsük meg, hanem valódiságában megérezhessük ezeket az élményeket, legyen szó akármelyik tréningfajtáról. Vigyázat! Nagyon rá lehet ám kapni! A túlzott fogyasztás függőséget okozhat!J

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása